A jobb agyféltekés rajz története
Az első könyv a jobb agyféltekés rajzolásról 1979-ben jelent meg az USA-ban. A módszerét eredetileg Betty Edwards és Roger W. Sperry, kaliforniai professzorok fejlesztették ki. Betty Edwards, akkor még iskolai rajztanár, úgy gondolta, hogy a rajzolás, a festés képessége nem veleszületett képességen múlik, hanem azt mindenki képes elsajátítani. Vizsgálatokat végzett olyan diákokon, akiknek nehézség volt lerajzolni a látott tárgyakat. Azt tapasztalta, hogy ezek a diákok nem azt látják, nem úgy látják a rajzolandó tárgyakat, mint a rajzolni tudó társaik. Roger W. Sperry Nobel díjas pszichológus munkája az agyféltekék működéséről világított rá, hogy az emberi agy két alapvetően elétrő gondolkodásmódot használ. A bal agyfélteke a verbális, a logikus, az elemző, a racionális stb., míg a jobb agyfélteke a non-verbális, az észlelő, a vizuális, az intuitív, a kreatív, a holisztikus szemléletű. Így lehetséges az, hogy rajzolás közben nem tudunk beszélni, elveszítjük az időérzékünket, nem érezzük az éhséget. Egyszerűen az aki tud rajzolni, átvált egy hagyományostól eltérő gondolkodás illetve látásmódba. Ez a felismerés vezetett a jobb agyféltekés rajzolás módszerének a kidolgozásához.
